A családi béke kulcsa – Nyolc dolog, ami segítheti a családi kapcsolatokat

Számomra nagyon fontos a családi béke, amelynek fenntartásában nagyon sokat segített és segít minden nap a kineziológia. Ha valami konfliktus van, mindig igyekszem azzal kezdeni, hogy megvizsgálom, hogy én mit tehetnék másképp és hogy az én hozzáállásom milyen a történetben. Egyszóval önkritikát gyakorlok, ami azért is jó, mert könnyebben helyrejönnek a dolgok és még tanulok is bel?le magamról valamit. Összeszedtem pár fontos gondolatot, ami segíthet a családi békét, és így saját lelki békénket is egyensúlyban tartani.

1. Ne a sért?dés vezéreljen
Nagyon fontos tudni ugyanis, hogy a nézeteltéréseket csak úgy lehet elsimítani, ha minden szerepl?nek az a szándéka, hogy békésen megoldja. Ebb?l máris következik, hogy ha sért?döttség van bennem, vagy a másikat hibáztatom és így állok neki megbeszélni (mert megoldásnak ezt nem lehet nevezni) a helyzetet, akkor nagy esélye van, hogy a feszültség feszültséget generál és abból sok minden kialakul, csak béke és egyetértés nem. Ezért legjobb, ha felteszed magadban a kérdést, miel?tt megvitatnál valamit: mi a célom? Ha a mondandód a másikat bántani fogja, akkor nem fogsz eredményre jutni. Kivéve, ha ez a célod.

2. Fogadd el, hogy mások másmilyenek
Nem azt mondom, hogy mindig le kell nyelni a békát, hanem csak hajlandóság kell az elfogadásra. Az elfogadás ugyanis nem egyetértést jelent. Elfogadom, hogy ? másképp gondolkodik, elfogadom, hogy egy ügyet ? másképpen oldana meg, vagy hogy neki más a motivációja. S?t azt is el kellene fogadni, hogy lehet, hogy szerinted neki változtatnia kéne valamin, mert te úgy látod, hogy az neki nem jó, de az nem a te életed. Lehet, hogy neki más feladata van, mást kell megtapasztalnia ahhoz az életében, hogy elérjen kés?bb egy célt. Nem mentheted meg önmagától, vagy azoktól a hibáktól, amikb?l olyan tapasztalatot fog szerezni, ami segíti az életét a jöv?ben. S?t, segíteni sem tudsz senkinek, aki önmaga nem akar változtatni.

3. Engedd el a haragot
Hú, de könny? ezt mondani! Megtenni annál nehezebb. Mert akit bántanak, különösen családi körben, az sért?döttségébe burkolózva úgy érzi, nem ezt érdemli, úgy érzi, legszívesebben visszavágna, s hogy nincs igazság. Ezért vagy a t?rhetetlenség miatt harcba száll, vagy kiszolgáltatottságában végleg elkeseredik, összetör és elkezdi önmagát hibáztatni.
A harag elengedése azt jelenti, hogy azt választom, hogy nem marcangolom magam tovább. Nem azt jelenti, hogy megértem a másikat, vagy hogy elismerem, hogy amit tesz, vagy mond, az helyes. Nyilván nem mindenki cselekszik helyesen, hisz mindenkinek vannak hibái. De ha elengedem a haragomat, akkor megláthatom a lehet?ségeimet arra, hogy megoldjam a problémámat. Például segítséget kérek.
(Persze nem a családon belüli er?szakról van most szó, hiszen az b?ncselekmény. Egyébként, ha már itt tartunk, a lelki terror is a családon belüli er?szak egy formája, szóval nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a ne verjük a gyereket elvb?l egyenesen következik, hogy akkor marad a lelki terror. Nem csak a büntetés vagy jutalmazás eszközei léteznek. Létezik az ért? figyelem, ami persze sokkal több türelmet, id?t és energiát igényel.  Err?l részletesen ír Thomas Gordon:P.E.T. A szül?i eredményesség tanulása cím? könyvében.)
Ugyanez az ért? figyelem minden létez? kapcsolatot és kommunikációt segíteni tud, szívb?l ajánlom a könyvet azoknak, akik panaszkodás helyett valódi megoldást keresnek.

4. Azt keresd, hogy te mit tehetsz másképp
Bármilyen helyzetben és kapcsolatban többnyire van lehet?ség olyan hozzáállást választani, ami megkönnyíti az életünket. Mert megoldást azzal érhetünk el, ha saját hozzáállásunkat változtatjuk meg és nem azzal, ha azt várjuk, hogy a másik változzon. (Ahogy szokták mondani, ha rámosolyogsz a világra, visszamosolyog rád.) Ha te változtatsz, hirtelen a környezeted is megváltozik irányodba.
A másik csak akkor változik, ha azt ? döntötte el, saját motivációból. Kényszeríteni nem tudjuk a másikat. Ezért azzal kell gazdálkodni, hogy ? ilyen. Bármit tesz, abban a helyzetben, ennyi tellett t?le.
Ha én rosszul érzem magam valamiben, akkor azt kell megkeresnem, hogy én mit tegyek, amit?l én jobban leszek. És ez sohasem a jól megmondom a magamét, vagy a hibáztatás. Ha én ett?l leszek jobban, akkor ott van néhány dolog a lelkemben, amit meg kellene vizsgálni, mert ha a feszültségkeltést?l van valaki jobban, akkor azon el kell gondolkodnia, hogy miért is van annyi konfliktus az életében.

5. Számolj a családi energiával
Általában a legtöbb helyzetben van lehet?ség azt választani, hogy például egy kapcsolatot megszakítok, vagy más orvost keresek, vagy munkahelyet váltok, és így tovább, ami a saját állapotomat javítja. Még akkor is így van ez, ha valaki a stresszt?l ezt a lehet?séget nem látja.
De a család az más. Az én szememben legalábbis nagyon. Mert a családi kötelék egy olyan láthatatlan energiaháló, ami akkor is dolgozik, ha nem látjuk egymást, vagy nem vagyunk egymás közelében. Akkor is dolgozik, ha nem veszünk tudomást valakir?l, vagy kitagadjuk, elválunk, elhagy, vagy eltávozik közülünk. Sokan ezt nem veszik figyelembe, vagy leginkább nem tudják, vagy megtagadják az elfogadását, hivatkozva arra, hogy tudományosan nem látták még bizonyítva. Ett?l még m?ködik és rombol is. Aki valaha a család tagja volt, az is marad. A családi történések befolyással vannak az életünkre, a döntéseinkre, a kapcsolatainkra. Van, aki csak küszködik egész életében, és nem gondolja, hogy a megoldás ezek megfejtésében van. Tedd rendbe a családi kapcsolataidat és ez segíteni fog a jelen gondjaid megoldásában.

6. Keresd az okot
Bármennyire is nehéz elfogadni, de ha valakivel kapcsolatban nincsenek jó érzéseink, akkor ? valamiféle tükör a saját személyiségünknek. Olyasmit mutat, ami bennünk is van, csak nem vesszük észre. Én abban hiszek, hogy azt kapjuk, amit adunk, s azt vonzzuk be, amiben hiszünk. Ha elfogadó vagy másokkal, tudsz önzetlen lenni, szívb?l tudsz örülni mások örömének, meg tudsz bocsátani, és tudsz bocsánatot kérni (amikor valóban lelked mélyén is elismered a hibádat), akkor olyan kapcsolataid vannak, akikt?l ugyanezeket te is megkapod.
Azonban a hibáinkat szeretjük magunk el?l is eltitkolni. Ilyenkor viszont az élet elénk hozza mások képében, megmutatja, milyen érzést okozunk, amikor nem az ?szinteség, az önzetlenség, vagy más pozitív tulajdonságok irányítják tetteinket. Ezért kell önmagunkban keresni a megoldást. Miért történik velem ez? Mit tanulhatok ebb?l? Miért fáj ez nekem annyira? Vajon én is viselkedtem így már? A választ a saját érzéseidben, viselkedésedben keresd és ne a másikéban. Csak ezek a kérdések segítik az ilyen problémák megoldását. Túl nyers velem valaki – lehet, hogy én is túl nyersen szoktam fogalmazni? Túl magasak az elvárásai – lehet, hogy nekem is olyan elvárásaim vannak valaki felé, amire nem képes (esetleg saját magam felé)? Vagy lehet, hogy azt hiszi, én azért élek, hogy ?neki megfeleljek? Meg kell keresni a valódi okát a problémának és azon már – megfelel?, ?szinte szándékkal – lehet segíteni.
Újra és újra ugyanazokkal a problémákkal találkozol, egészen addig, amíg meg nem találod benne azt, amit?l te magad fejl?dni fogsz.

7. Senki sem gondolatolvasó!
A családi nézeteltérések, sért?dések, néha végleges eltávolodások oka sokszor az, hogy elvárnánk, hogy a másik kitalálja, mire vágyunk, mi a fontos nekünk, vagy mi hogyan értékelünk valamit. Ugyanilyen veszélyes elgondolás, hogy én tudom, hogy ? mit gondol, mit szeretne, mi lenne számára a legjobb. Persze, sokszor tudjuk, megérezzük, s ezzel valamilyen áldásos dolgot teszünk, van ilyen is. De az „azt hittem, hogy világos számodra” vagy az „úgy gondoltam, szerinted is egyértelm?” és hasonló mondatok nem hangoznának el, ha nem aszerint cselekednénk, hogy azt hisszük, tudjuk, a másik mit gondol, vagy elvárásainkat arra alapoznánk, hogy a másiknak tudnia kéne, mi mit gondolunk.

8. Kegyetlen ?szinteség és sért?döttség / Egó – kontra családi béke
Nem csak a családi kapcsolatokra igaz, de ott sokkal rombolóbb, ha valaki úgy gondolja, joga van véleményt nyilvánítani, tekintet nélkül a másik érzéseire. Persze, ez nem vitatható. Mindenki azt mond, amit akar. Csak számolni kell azzal, hogy ennek következménye van. Megint az a kérdés, hogy mi a cél. Ha tudod, hogy a másikat ez a mondat meg fogja bántani, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy megéri-e! Esetleg azt a kérdés is, hogy „miért jó érzés nekem az, hogy megbántom a másikat?”
Ha nem tudtad, és megbántódott, függetlenül attól, hogy nem volt szándékos, tudj bocsánatot kérni! De csak akkor, ha komolyan is gondolod. Nincs annál kiábrándítóbb, amikor valaki kötelességb?l kér bocsánatot. Hisz a körülötted lév? energia, a kisugárzásod, a szavaid, azok hangsúlya és a tetteid mind sugallani fogják, ha ellenkez?képpen érzel, s akkor mi is volt a célod megint? Éreztetni, hogy szerinted neked van igazad?
Nem baj, ha úgy érzed, neked fontosabb, hogy a másik tudja, hogyan látod a dolgot. Csak vállald a következményét, s gondold végig, hogy ha bántasz valakit, s majd téged bántanak, neked az mennyire elfogadható és mit old meg? Különösen családon belül.

+1 Tisztelet az elvárások helyett
Függetlenül attól, hogy ki hány éves és milyen a rokoni (vagy egyébként bármilyen más) kapcsolat, alapvet? kötelessége mindenkinek tisztelni a másikat. Az érzéseit, a véleményét, a lényét. Ha egy kapcsolatban valaki a másiktól elvár valamit, amit a másik nem ad meg neki, akkor szintén nincs más teend?, mint azon elgondolkodni, én mit tehetnék azért, hogy a másiktól megkapjam, amit „elvárnék”. Nem jár alanyi jogon semmilyen plusz figyelem, tör?dés, energia a másiktól. Annyit ad, amennyit adni tud, amennyi t?le telik, vagy amennyit neki érsz. Ha többet szeretnél, neked kell tenni érte.
Ha úgy érzed, hogy márpedig te többet adsz, vizsgáld meg a kérdést, kérte-e ? azt a többet, szüksége van-e neki arra a többre, vagy igazából neked van szükséged arra, hogy adj. Ha nincs egyensúlyban az, amit adsz, azzal, amit kapsz, akkor te csak azon tudsz változtatni, amit te tehetsz meg. Adj kevesebbet, vagy tegyél azért, hogy megkapd, amire vágysz. Mindig érvényes, hogy a teszek érte nem egyenl? azzal, hogy jól megmondom a magamét: „elvárnám, hogy gyakrabban felhívj!”. Vajon miért nem hív fel gyakrabban? Vajon miért nem érdekl?dik annyira irántad, mint szeretnéd? Nincs olyan, hogy „illene felhívni” bárkit is. Hogy fontosabb legyél számára, azt nem lehet kier?szakolni senkib?l, mert az vagy jön szívb?l, vagy nem. S hidd el nekem, hogy az er?szak ellenállást szül. Két dolgot tehetsz: rájössz, mi váltja ki a másik érdekl?dését, vagy elfogadod, hogy ennyit tud adni. Az érdekl?désért meg kell dolgozni, mindenkinek. Ahogy mondani szoktam: kevesebb elvárás, kevesebb csalódás.

Ha úgy érzed tehát, hogy valami nincs rendben közted és egy családtagod között, és azt érzed, hogy ?szintén szeretnél ezen változtatni, tedd félre a sért?döttséget, és fordulj az ügyhöz olyan szándékkal, hogy a megoldást keresd. Megoldás az, amit mindenki megfelel?nek talál és elfogad. Legtöbbször egy vita, sért?dés, félreértés mögött valami régi ügy áll, amit nem sikerült feldolgozni, s minden következ? esetnél, akkor is, ha jó szándékkal kezd?dik, már odahallunk, vagy odagondolunk valamit, hogy biztos azért mondta, biztos arra utalt, vagy mintha azt akarta volna mondani. Ezek a saját hitrendszereink, sért?déseink kitalációi, amik végül arra sarkallnak bennünket, hogy olyan dologra reagáljunk, ami el sem hangzott.
Ha elkezdünk abból gazdálkodni, amit hallunk és nem abból, amit kihallunk, akkor nem kell sokat várnunk, hogy a másik leszokjon a ki nem mondott, félreérthet? utalgatásokról, amik csak az egymás melletti elbeszélésekhez vezetnek. Tehát ha változtatunk a hozzáállásunkon, a másik is meg fog változni, hisz ha nem talál partnerre bennünk a játszmához, akkor nem lesz értelme a játszmának.
Ehhez annyi kellene, hogy a családban (vagy bármilyen kapcsolatban) mindenki tisztelje meg a másikat azzal, hogy úgy kommunikál, hogy a szavai megegyeznek az érzelmeivel és a testének üzeneteivel. Ha ez nem így van, akkor nem várhatjuk el a másiktól, hogy megértsen bennünket.
Mindezek mögött pedig az a nagy igazság áll, hogy mindenki els?sorban önmaga hozzáállásáért felel?s, ez az, amin tud változtatni. Tedd félre a sért?döttségedet!
Ha nem sikerül, vagy nem tudod, honnan ered, vagy úgy érzed, nem neked kellene változnod, de mégis ?szintén szeretnél változást a kapcsolatodban és hajlandó vagy tenni érte, a Kineziológia segíthet.